Azzal már jó esetben mindenki tisztában van, hogy mekkora gondot jelent a Földünket körülvevő ózonpajzs elvékonyodása, és az UV-B sugárzás felerősödéséért felelős ózonlyuk növekedése. A magas ózonkoncentrációt a magas napállás is segíti, így a nyári hőhullámok nem várt következményekhez vezethetnek.

A három oxigénatomból álló instabil molekula növekedése az élővilágra gyakorolt negatív hatása mellett a növényeknél számos anomáliához, például növekedési rendellenességekhez, szárelhaláshoz, terméscsökkenéshez vezethet, így veszélyezteti az élelmiszerforrásainkat.

A nyáridei szmogban az ózon alapértéken is meghatározó szennyezőanyagnak számít: igen káros lehet az egészségünkre és ugyanilyen romboló hatással van a növényekre is. Az ózon közvetlenül árt nekik, oxidálja és pusztítja a zöld leveleiket, a növekedésük magas felszín közeli ózonszint esetén lelassul.

A légszennyezés évszázadok óta teszi tönkre a növényvilágot: a viktoriánus korban közönséges platánfákat ültettek a városközpontokban, mert ezek fák ellenállóak a szén égéséből származó kénnel szemben. Pusztuló erdőkről készült képek az 1980-as években igen jól illusztrálják azt a kárt, melyet az ipari és közlekedésből származó szennyezés okozhat a fákban, sőt ami még fontosabb a földben, melyből kinőnek.

Az ózonnak közvetlenül a termőföldre nincs hatása, helyette azonban rombolja a növények leveleit és megfosztja őket száruktól. Kicsi, sápadt, sárga, krém vagy bronz színű, parányi méretű foltokat okoz, mindezt együttesen. Súlyosan roncsolja a növényi sejteket, miközben levélelhalást, terméshozam csökkenést és anyagcserezavart okoz. 

A Nature magazinban közelmúltban megjelent tanulmány szerint az ózonkoncentráció megnövekedett mértéke miatt az erdők ma már csak korlátozott mértékben tudják betölteni az úgymond „szénraktár” szerepet. A kutatást végző brit kutatócsoport rámutatott, hogy a magas ózonkoncentráció csökkenti a fotoszintézis arányát, ami a növények által elnyelt széndioxid mennyiségét jelentősen befolyásolja. Emellett kimondta azt is, hogy a széndioxid és ózon kölcsönhatása minkét gáz koncentrációjának növekedését eredményezi, ezáltal csökkenhet a növények széndioxid felvételi képessége, mert bezáródnak a levelek pórusai.

A folyamat Európában leginkább az olyan fontos alapanyagok, mint a búza, a burgonya és a cukorrépa terméshozamára lehet hatással. A Leed és York Egyetemek kutatói úgy becsülik, hogy a megnövekedett ózonkoncentráció minimum 3 százalékkal csökkentheti az európai búzamezők méretét.

Forrás:http://www.agrotrend.hu